Néhány szó jelentése a betegség, a baj és az orvoslás témaköréből

Néhány szó jelentése a betegség, a baj és az orvoslás témaköréből

1382
0
MEGOSZTÁS

Varga Csaba:

Néhány szó jelentése a betegség, a baj és az orvoslás témaköréből
Megjelent a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat
2010. X. évfolyam 1. számában, Régi orvosi kisszótár címmel..

ÁPOL érteménye: segít, támogat valakit, segítségére, hasznára van valakinek. A szó eredetileg felkarol, átkarol jelentésű volt, amit igazol az, hogy a székelyeknél csókol, ölel jelentésű.
Ógörögben az ápol szó:
ópheléo(l) [ώφελέω] = mai kiejtéssel ápol: segít, használ, hasznára válik vkinek.

ÁPORODOTT gyöke ÁP, valójában ZÁP, csak a szókezdő mássalhangzó itt kiesett (záp/áp), amit igazol, hogy régibb tájszólásban: ápul = zápul, áptojás = záptojás. Záp sz-szel ejtve és i előhanggal is használatos, lásd ISZAP. Iszap / záp / áp jelentése: büdös, rothadt szagú. A záp szót régen sz-szel ejtették: szep, ebből a SZEPSZIS (= mai kiejtéssel zápzás, úgy képzett, mint végzés, de a zápzás szót már úgy mondjuk, hogy zápulás, s e szó eredetileg bizonyára zápozás kiejtésű volt, s csak z>l kiejtési változás történt).

BAJ és bal ugyanaz a szó (l > j különbözettel, mint jány > lány, s pl. bal kéz: baj kéz, azaz bajt hozó, bajcsináló, vagyis ügyetlen kéz). A baj az ógörög kori jellegzetes kiejtéssel (b = p): pai [παι]. E régi pai, paj kiejtés is megvan még, így ejtjük a pajkos (azaz baj-k-os, vagyis bajt okozó), pajtás szavakat. Az ógörög korban is e szógyökkel nevezték meg a gyereket, mert hogy: bajcsináló, de e pai (baj) szóból a pajzánkodás, pajzán szó is.
Ógörög:
paidiká [παιδικά] = mai kiejtéssel pajtika: fiúkedvese vkinek, kedvenc
paidikósz [παιδικός] = mai kiejtéssel pajtikás: gyermeki, gyerekes, játékos,
paidiszké [παιδισκη] = mai kiejtéssel pajtácska, pajtáska (ugyanis a régi -iszka, iszké mai kiejtéssel -icska, -ocska, mint pl. tal-icska, azaz tol-icska, mert hogy tologatjuk)
paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó.

BAJÁN az ORVOS másik, igen régi megnevezése. BAJÁN szó elején a BAJ gyök áll. BAJÁN jelentése: aki legyőzi a bajt, aki diadalmaskodik a baj fölött. Így lehet a baján szó az orvos megnevezése és egyben avar királyunk (Baján) neve is (Baja városa is az ő nevét őrzi). E szóból a bajnok (tulajdonképpen bajánok) szó. Baján összevont alakja: bán (mint tisztség), jelentése: aki bánik, bajlódik, azaz irányít valamit.
Ógörög korban (a b-t még p-nek ejtve):
paián [παιαν] = mai kiejtéssel baján: orvos, Paián mai kiejtéssel Baján: az istenek orvosa.
paióniosz [παιωνιος] = mai kiejtéssel bajános, bajányos: gyógyító, gyógyerejű.

BETEG gyöke bet, régi kiejtéssel beth, peth, path. 1) Path > pat kiejtést őrzi a patika szó. 2) Path, beth, path bád bágy kiejtésű is lett, ebből a bágyad (régi bádjad) szó, ami azonos a biggyed szóval. A peth > petyh kiejési változat is megvan még: petyhüd, petyhüdt. Az azonosságot még kiérezzük, ha egymás után felidézzük a pittyed, petyhüd, biggyed és a bágyad szavakat: könnyű észrevenni, hogy ugyanazt jelentik. Tehát aki „patetikusan” mond valamit, az bágyadtan mondja. Érdekes még, hogy e bád, bágy (mint bágyad) szóval azonos az angol bed = ágy szó, továbbá maga az ágy szó is ez, csak a mai magyar nyelvterületen kiesett a szó elején álló b mássalhangzó (mint bámul-ámul, bomol-omol szavak esetében is.)
A path, bet alapszó jelentése: baj, amiből többszöri áttétellel jöhetett létre a beteg, bágyad stb. jelentés. Ezt sejtetik az alábbi ógörög szavak:
páthé [πάθη] = mai kiejtéssel baje, azaz baj: szenvedés, elviselt sors
páthosz [πάθος] = mai kiejtéssel bajosz, azaz baj (bajosz-szal azonos jelentésű a bajlódás): betegség, szenvedés, áttételesen külső hatás, benyomás, szenvedély stb.

FÁJ is igen régi szavunk. Nyelvünk ógörögnek nevezett nyelvjárásában pheü [φεϋ] kiejtésű volt, ma ugyanez ü > j módosulattal: fáj (Ugyanis ph leggyakrabban f lett). E szó eredeti alakja tulajdonképpen: jaj, juj, az ógörögben joj [ioi], ami meg is adja a fáj szó valódi jelentését: jaj.

GÁZ lásd: GŐZ

GENY, GENNY Fehéres, sárgás sűrű folyadék. Geny a keny, ken (mint kenyődő, kenődő, kence) szó zöngésen ejtett változata, ugyanis a genny kenődő valami. E szó áll a ganaj, ganyé, a régies kettős magánhangzóval: guano szóban is. Érdekes, hogy már nem érezzük tudatosan a genny és a ganyé szóazonosságot, de mégis egyenértékűen használjuk: „ganyé ember” = „genny alak” („genyó”). Lásd: KENŐCS. A Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll a geny, keny szóról: „Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szókban előlehellet (előhang). Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb.

GÉZ másként kifejezve: fátyolszövet. GÉZ áttetszőt, gomolygót, áttetszőt, finom eloszlást jelentó. GÉZ azonos az angol gauze szóval. Bővebben lásd a GŐZ szónál.

GŐZ, GÁZ gyöke az ősi magyar, valamiképp görbére hajlást jelentő go gyök, miből pl. a gomoly, gomolyag, gombolyag, göndör, göb, gubanc stb. szavak. Go gyök tovább képezve: a go-oz (mint sor-oz) > gőz, értsd: gomolyog, általában nedv, pára, köd, s kissé áttételes jelentéssel ez a gáz szó is. Pusztán az áttetszőség miatt (fátyolszövet) jelenti ez a szó a GÉZ-t is. Go-oz magas hangrendben ge-iz, ebből pedig a geizir > gejzir szó, mely tehát mai kiejtéssel „gőzer” lenne. A GŐZ nagyon régi szó, a Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll róla: „Rokonokul tekinthetők a német Gas, Gäscht, gischen, Gischt, Geist, svéd gåst, gaesning (forrás, pezsgés), angol yest, yeast, ghost, izland geys, geysi, geysan (hevesség) … stb.”

GYÓGY lásd GYÓGYÍT

GYÓGYÁSZ lásd GYÓGYÍT

GYÓGYÍT gyöke gyó, ami azonos a JÓ szóval. A székelyeknél például „gyól megjárta” = „jól megjárta”. JÓ a régies kettős magánhangzóval: jou, ez képezve: jou-ít (jó-ít), ám mára a jou u hangja v-vé, vagy j-vé is vált. 1) u > j esetében jo-j-ít, amiből j > gy hangmódosulással: gyógyít, 2) u > v esetében jo-v-it, azaz javít. Tehát gyógyít és javít ugyanaz a szó, kétféle kiejtéssel.

A GYÓGY szó így, gy-s kiejtéssel nem lehet régi, ugyanis az ógörög korban csakis i, j kiejtéssel található meg (maga a j hang is újkori fejlemény, az i hangból „mássalhangzósodott”, pl. io > jó):
iászisz [ϊάσις] = mai kiejtéssel józás: gyógyítás, gyógyulás. (Másként a jó = jav egyenlőség alapján JAV-azás: jóvá tevés lenne, ugyanis az ógörög kori -oszisz mai kiejtéssel: -ozás, -ezés, -özés):
iátész [ϊάτής] = mai kiejtéssel jótész (jót-ész): orvosiátér [ϊάτήρ],
iátór [ϊάτωρ] = mai kiejtéssel jótér, vagy jótor (mint pl. futár): orvos.
iátosz [ϊάτός] = mai kiejtéssel jótos lenne: gyógyítható (jótos v-vel javítos lenne). A jó jelentése a kínai nyelvben: gyógyszer, gyógynövény, a héberben ugyancsak gyógyszer.

GYÓGY gyód kiejtéssel helynevekben is előfordul, gyógyvizet, gyógyforrást jelezve: Gyód, Gyüd s egykoron talán Göd is gyógyvízéről, gyógyvíz forrásáról kapta nevét.

GYÓGYÍTÓ eredeti kiejtéssel: jou-ít-ó, azaz javító. Lásd GYÓGYÍT

GYÓGYSZER összetett szó: gyógy + szer. Gyógy jelentését lásd a GYÓGYÍT címszónál. A szer jelentése: vagyon, portéka, mint például, fűszer, ócska szerek.

GYÓGYUL a „jóul” szó kiejtési változata, azonos a javul szóval. Alakulása: jou-ol > joj-ul > gyógyul, a jou-ol u-v módosulattal pedig javul kiejtésűvé vált. Bővebben lásd a GYÓGYÍT címszónál.

HALÁL, alapszava: hal, eredetileg hul, mely a hull szóval azonos: az l kettőzése csak nyomatékosítás, lásd HULLA. Aki meghal = elhull. Halni = hullni. Világlátásunk szerint csak az ember hal meg, az állatok döglenek, vesznek, esetleg elpusztulnak. Egyetlenegy kivétel van, a méhek. Őrájuk ugyanis régen csakis azt mondtuk, hogy meghalnak. Magyarázata az egyiptomi, vagy az előtti időkben rejlik. Mint ahogyan a méh szó kettős értelme is.

HALANDÓ eredeti alakja: hullandó, értsd: ami majd elhullik, azaz meghal. A gyök: hal = hull, lásd HALÁL. (Az -andó, -endő régi magyar képző, s a jövőben bekövetkező eseményre mutat: pl. hozandó, megírandó.)

HALOTT valójában: hullott. Értsd: aki elhullt. Lásd HALÁL, HULLA.

HALOVÁNY eredetileg halou-ány. Az u hangból v lett: halv-ány. A halott fehéres színéről. Lásd HALÁL.

HULLA hull, ami elhullt, Lásd HALÁL.

ÍR gyógykenőcs. A szó valójában zsír, csak a szókezdő zs kiesett (mint pl. a bámul-ámul szó esetében is).

ISZAP a záp szó i előhanggal ejve. Lásd az ÁPORODOTT és a ZÁP szavaknál.

JAV v nélkül: lásd JÓ

JAVAS gyöke: JÓ, ebből v-vel: jav. Javas: gyógyító asszony vagy férfi. JAVAS v nélkül: jós (jó-os), eredetileg JÓSZ (jó-osz, jó-asz), mely szó már csak a jószág (jószág) szóban él. JAVAS tehát nem tévesztendő össze az azonos hangzású jóssal, jósolóval, e szavak gyöke ugyanis jő, jöv, mint jövő, jövendő, jövendölő: a jós jövendőt mond.

JAVÍT jelentése: jóvá tesz, megjavít. Lásd GYÓGYÍT.

JÓ régiesen: jau, ebből: jav; ógörög iá [ϊά] = eü [έύ] = jó (i = j). Jó gy-vel: gyó, lásd GYÓGYÍT.

JÓS gyöke nem JÓ, hanem: JŐ, miből: jövős, jövendölő. Lásd a JAVAS címszót is.

JÓSZ (jó-asz) így önállóan már nem használatos. Gyöke JÓ = JOU = JAV. A JÓ szó bővítménye jó-osz > jósz, ez tovább bővítve: jószág. Érteménye: javak, jó dolgok. JÓSZ azonos az ógörög
éüsz [έύς] = mai kiejtéssel jósz: javak, jó dolgok szóval.

KENŐCS gyöke ken, keny, mely zöngésen ejtve azonos a GENY szóval, lásd ott.

MEDDŐ eredeti jelentése „metszett”. A szó gyöke: met, mint pl. met-él. A MEDD d hangja tehát eredetileg t volt, ehhez jött két t: met-ett (értsd: metsz-ett), s ebből lett összevonással METT > MEDD, s ebből MEDDŐ. A hím és a nőstény is lehet meddő. Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll: „Minthogy pedig mind a hím, ha heréjét kimetszik, mind a nőstény, ha görgőjét kiveszik, faját szaporítani megszün, s terméketlenné leszen: innen jelent átv. értelemben terméketlent.” Lásd még a METSZ címszónál.

METÉL lásd METSZ

METSZ alapszava: met, bővebben lásd a MEDDŐ szónál leírtakat. szóvégi -sz csak az újabb korban jelent meg a METSZ szóban. Metszd régen: medd vagy metd; metszeni régen: metni kiejtésű volt. ~ szóból: metél, metélés, megmetélni (pl. a szőlőtőkét). Ugyanez a met szó található a „latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német metzeln, Metzger, Messer stb. szavakban.

ORVOS alapszava: ÍR (értsd: kenőcs). Ír régiesen íru, írv (mint hamu – hamv, nedü – nedv), s ebből -os, -osz toldalékkal iruos, iruosz. Ez kiejtésben ketté vált:
1) íres
2) írvos, mai kiejtéssel: orvos. Orvos tehát kenőcsös ember, az, aki keneget. A gyógyító ember másik, régi neve: BAJÁN, lásd ott.

SÉRV gyöke: sér, miből a sérült, sérülés szó is. Sér régi kiejtéssel: seru, s az u-ból v lett (mint hamu – hamv), így keletkezett a sérv szó. Eredetileg mindenféle sérülést, sebet jelentett. Ebből áttételesen fájdalmat is jelentett. – Mid sér? – kérdezik a székelyek, azaz: – Mid fáj?

SÍR E szó eredetileg -osz, -asz végű volt (mint például a kopasz, panasz, dugasz), csak ez a végződés mára lekopott. A szó eredeti, teljes jelentése az ógörög korban még világos volt:
Ógörög:
szirósz [σιρός] = gabona elraktározására szolgáló verem.

SZEPSZIS mai kiejtéssel: zápzás. Részletesen lásd ÁPORODOTT, valamint a ZÁP címszónál. A szó szerkezete: szep-sz-is. Szep gyök kiejtési változatai záp, áp (mint áporodott).

SZIKE alapszava: szeg. SZIKE a szegő szó kiejtési módosulata, azaz késféle szerszámot jelent. Ugyanez a gyök áll, és ugyancsak k-val ejtve a szekerce és a szakóca (értsd: szegőce) szóban is. Egyezik vele a mongol szüke, mandsu: szoukhe.

VAJUDÁS eredetileg b-vel: bajódás, l díszítő hanggal: bajlódás, lásd még VAJUDIK.

VAJUDIK = eredetileg: bajódik, l vendéghanggal: bajlódik, tájszólásban vajlódik. A baj gyökből másként képezve: bajmolódik.

ZÁP jelentése: büdös, romlott, teljesen azonos vele az ógörög szép [σηπ] = rothadás, felbomlás jelentésű szó. Záp i előhanggal: iszap, z előhang nélkül: ÁP, mint ÁPORODOTT. Záp régi, szelyp kiejtéssel SZEP, miből sz utóhanggal szepsz (mint nyug – nyugsz, fek – feksz), ebből pedig a szepszis szó.
Ógörög:
szépo(l) [σηπω] = mai kiejtéssel 1) zápol: rothaszt, rothadásnak indít, 2) zápul: elrothad, bomlásnak indul
széptikósz[σηπτιός] = mai kiejtéssel záptikás: rothadást, felbomlást okozó.
széptósz [σηπτός] = mai kiejtéssel záptos: elrohadt, felbomlott.
Latin
seps (szepsz), mai kiejtéssel zápsz: egy apró gyíkfajta, melynek csípése állítólag rothadó sebet okoz.

*
A gyógyító ember megnevezései tehát az utóbbi 4-5000 évben:
ORVOS, ÍRES, BAJÁN, GYÓGYÁSZ, JÓTÉSZ.

A témáról bővebben Varga Csaba könyveiben tájékozódhat a kedves olvasó. Megrendelés itt:

http://www.frigkiado.hu/

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ